Piros csapat: Te is tudod, hogy van, Ha katica felbukkan. Piros sapiban és pöttyös cuccban A k-a-tica a legjobb katica. Sárga csapat: I love you Tátra Jó csapat a sárga Sok szép kis lányka És fürge fiúcska Csak arra vágynak, Álmaik valóra válnak. Zöld csapat: Zöld ördögök, macskajaj, Ha idejöttök, nektek jaj! De ha jó szándékkal jössz, A szádba nem megy szösz.

Narancs csapat: Itt vagyunk, itt vagyunk Mi vagyunk a narancsok Mi vagyunk a narancsok. Jók vagyunk, jók vagyunk Mindig győzni akarunk Mindig győzni akarunk. Kék csapat: Kékek, kékek mindig szerencsések. Ha összefognak, mindig nyerni készek.

Galamb száll az égen, Száll a messzeségben. Nyári estén bent a házban, Ég a gyertya hevesen. Ablakon kinézve látom az eget csendesen. Reggelente mindenki, Álmosan ébred. Kint a réten a szarvasok, Álmosan legelnek. Adamek Bianka 2.a

Szeretek iskolába járni, mint a madár, messze szállni. Második osztályba járok, Mint a lepke, szépen szállok. Szeretek írni, olvasni, Mint a medve, aludni. Szeretek tanulni és virágot szagolni. Szeretem a tanító nénit, És a tanító néni is szeret engem. Hajtman Ágnes 2.a

Körülnéztem. Minden olyan furcsának tűnt. Ismerős volt, de mégis, mintha először látnám.

Imbolygó fények vettek körül. Egy barlangban voltam. Távolabb tőlem emberek ültek lángoló tűz körül. A barlang

oldalát különös rajzok díszítették, és a tűz fényében rendkívül kísértetiesnek tűntek. Önkéntelenül közelebb léptem az

emberekhez. Nem voltak magasak, állatbőr ruhát és csontékszereket viseltek. Megfordultam. A barlang másik végében

fegyverek álltak. Mindenféle csiszolt kovakő, lándzsák, csonttőrök. Igazán félelmetes volt. Meg akartam nézni egy követ

közelebbről, amikor... Hirtelen minden elsötétült. A tűz már nem égett. Bent koromsötét volt, de ahogy hozzászokott a

szemem, megláttam, hogy az ősemberek elindulnak felém. Dermedten álltam, lábam mintha földbe gyökerezett volna.

Villámcsapásként ért az a felismerés, hogy nem beszélek a nyelvükön. Nem tudtam, mit csináljak. Ők meg csak egyre

közelebb, és közelebb, és meg közelebb jöttek... Kinyitottam a szemem. A szobámat láttam. Szerencsére csak egy álom volt!

Ekkor a kezem valami hideget érintett. Kinyitottam a markom: egy kovakő volt benne! Egy őskori lelet! Egy igazi!

De amit most elolvastál, az egy hétpecsétes titok, úgyhogy senkinek sem szabad elárulni!

Keserű Borbála 4.b

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Két szülő és két gyerek. A legkisebb egy pici baba volt. A baba mindig elrejtett valamit. Először egy távirányítót. Kérdezik tőle: – Hová tetted a távirányítót? Válaszként lehelgeti: – Be-beeeeeeeeeeeeeeeeeee. Mint a sárkány: beeeeeeeeeeeeeee. Két nap múlva anya nem találta a furulyáját. Anyuka kérdezi a babától: – Hová tetted a furulyát? A baba válaszolja: – Beeeeeeeeeeeeeeeeeee. Harmadik nap az anya tollát tünteti el. Kérdezi az anyuka: – Hová tetted a tollamat? A baba válasszolja: – Beeeeeeeeeeeee. Amikor feljön a lakásba, mindig eldug magának ennivalót. Egyszer az anyukája keresett egy kiflit, meglepődött, hogy a baba megtalálta. Tudta, hol kell keresni. Amikor az apukája hazajön, mindig kifut a folyosóra. És úgy szereti, mint még soha. Mindig a testvére szobájában játszanak. Sarkot szereznek, építőkockáznak, kalapácsolnak, olvasgatnak, úgy játszanak. Nagyon szeretnek együtt játszani. Így éldegél a család napról napra. Itt a vége, fuss el véle. Rási Kincső, 2.b

Élt egyszer egy távoli országban egy szegény család. Egyszer született egy gyönyörű leánygyermekük. Nagy boldogságban nevelgették. Ez a leány, ahogy felcseperedett, nagyon okos lett. Egyszer az édesanyja így szólt hozzá: – Édes lányom! Menj a kúthoz, merj nekem vizet! – azzal odanyújtotta a vödröt a leányának. Útnak is indult az okos leány. Amint ment, mendegélt, találkozott egy tücsökkel. Kérdi a tücsök: – Hát te hová tartasz, te lány? – A kúthoz megyek vizet merni. Velem tartasz? – kérdezte szerényen. – Igen – felelte a tücsök. Mentek tovább, most már ketten. Találkoztak egy egérrel. – Hát ti hová mentek? – kérdi az egér. – A kúthoz megyünk vizet merni. Velünk tartasz? – kérdezte a lány szerényen. – Igen – felelte az egér. Mentek tovább, most már hárman. Másnapra elértek a kúthoz. A lány merni kezdte a vizet, de a kút mérgesen megszólalt: – Mit akarsz itt, te szegény lányka? – Vizet merni jöttem hozzád. Megengeded? – kérdezte. – Nem! – válaszolta dühösen, és rózsává varázsolta a szegény lányt. Sírt, rítt, de szegényt senki sem hallotta. Ott díszelgett a kút mellett. Teltek a napok, hetek, múltak az évek, de senki sem találta a szegény lányt. A szülei nagyon bánkódtak utána. Egy nap jöttek a királyi kocsik, új hírt hoztak. Közhírré tették, hogy a király feleséget keres, emiatt bált szervez. A város összes lányát meghívta a bálba. Alig tudtak ruhát varratni, olyan sok eladó sorban lévő ifjú leány volt. Eljött a bál napja. Minden leány ott volt, csak egy nem, akit hiába vártak haza évek óta. A virággá változtatott lánynál este megjelent egy tündér, aki hercegnővé változtatta őt, gyönyörű ruhában. Így a hercegnővé vált szegény lány is elindult a kastélyba. Útközben megszólalt egy cincogó hangocska, az egerecske volt az: – Vigyázz! Éjfél után elmúlik a varázslat, úgyhogy igyekezz vissza az erdőbe! Ha időben visszaérsz, akkor nem leszel többé rózsa, erdei tündér válik belőled. Csak a király csókjától változhatsz vissza a régi lánnyá! Elért a várba. Belépett a kapun, felment a lépcsőn. A király azonnal észrevette, s felkérte egy táncra. Nagyon jól szórakoztak. Eljött az éjfél. A hercegnővé változtatott szegény lány ránézett a faliórára, s ijedten felkiáltott: – Mennem kell! A király sajnálkozva mondta: – Várj! Még a nevedet sem tudom! Kérlek, ne menj el! – de a lány elrohant.

A király rohant utána, de nem lelte sehol. Elküldte minden katonáját, bejárták az egész várost, de a hercegnőt nem találták. A király már majdnem feladta, mikor az egyik katona jelentette, hogy ő bizony megtalálta a keresett lányt. A király örvendezni kezdett. – Hol találom pontosan? – kérdezte. A katona elmagyarázta. A király elindult. Ment, mendegélt, útközben elért az erdőhöz. Ott, az erdőben találkozott egy medvével. Kérdi a medve: – Merre tartasz, királylegény? – Egy királylányt keresek. Talán láttad-e errefelé? – Azt hiszem, láttam. – Barna hajú volt? Piros ruhában volt? – tudakozódott a király. De a medve eltűnt. A király egy kunyhót talált, ott töltötte az éjszakát. Másnap reggel mikor a Nap felkelt, a királyfi folytatta a keresést. Egy gyönyörű hangot hallott, s kérdezte: – Ki az? – Csak egy szegény lány vagyok. Itt sírdogálok a kút mellett, mert elátkoztak. Majd a lány elmenekült. – Várj! Ne fuss el! – kiáltotta a királyfi, s futott utána. Beértek az erdő közepére, ahol megálltak, és elkezdtek beszélgetni. Bemutatkoztak egymásnak. – Mi a neved? – kérdezte a király. – A nevem Klió. És téged hogy hívnak? – kérdezte a riadt lány. – Engem Leonardónak hívnak. Sokáig beszélgettek, közben indultak hazafelé. Sajnos eltévedtek. Mikor beesteledett, tüzet raktak, majd elaludtak. Reggel megint útnak indultak. Egy faluhoz értek. A faluban ellátták őket, majd útbaigazították. Indultak is tovább. Amint mentek, mendegéltek, elértek a király várához. Ott elbúcsúztak. A király búcsúzóul megcsókolta a szegény lányt, aki ettől a varázscsóktól ismét visszaváltozott közönséges leánnyá. Így ő is hazament. A király kileste, hogy hová megy a lány. Kiderült, hogy ő az évekkel ezelőtt eltűnt leány. A szülei nagyon megörültek, elmesélte, mi mindenen ment keresztül. Másnap reggel megjelent az ajtóban a király. Megkérte a megkerült lány kezét, majd elvitte őt a várába. Pár hét múlva összeházasodtak, nagy lakodalmat csaptak. Elmentek nászútra. Amikor visszajöttek, született két lánygyermekük. Nagyon örültek neki. Nagy boldogságban nevelgették gyermekeiket. Máig is élnek, ha meg nem haltak. Ha tudod, folytasd! Molnár Dominika, 3.a

Egyszaer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskakas, akit Gyurinak hívtak. Gyuri kakas öntelt volt. Azt hitte, hogy ő ébreszti a Napot, de látta, hogy ez nem így megy. Kitépte az összes tollát. Látta ezt a gazdasszony. Azt mondta magában: – Ez a kiskakas túlságosan csúf, meg kell sütni! Gyuri kakas látta, hogy a gazdasszony hozza a kést és elszökött a rétre. A réten a barátai megtanították arra, hogy nem szép dolog önteltnek lenni. Gyuri megtanulta a leckét. Visszament a házhoz. Többé már nem volt öntelt. Fiala Tímea 3.c

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis angyal. Egy nap elment mennyvilágot látni. Beért a menny legszebb

erdejébe, talált egy ezüstfát, rajta egy szép madárral. A kis angyal látta, hogy a madárka éhes és szomjas. Az angyal

így szólt a madárhoz:

– Madárka, várj meg itt!

A madárka meg is várta. Néhány perc múlva jött is az angyalka, kezében vízzel és kaláccsal. A madárka boldogan

elrepült. A kis angyal hazament. Otthon megdicsérték őt és kapott egy hárfát, amelyen a mai napig is boldogan játszik.

Nemes Dániel 3.b

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit úgy hívtak, hogy Philip. Ez a Philip olyan focit játszott, ahol öten öt ellen játszanak. Igaz, hogy kicsi volt, de nagyon jól focizott. Nem tudtak rajta átmenni, mert mindig ott volt a lába, ahol kellett. Focizott. És az edző meglátta benne a tehetséget. Tegyük hozzá, hogy csak 5 éves volt és jó hátvéd. Egyszer egy napon megtörtént, hogy kis Philipet elvitték egy focitornára. Egyszer csak apukája látja, hogy kis Philip búsan kullog le a focipályáról. Apukája kérdezi: – Mi a baj, Philip? – Azt mondta az edző bácsi, hogy én csak csere leszek – válaszolta Philip. – Ugyan fiam, csere is kell, hogy legyen – nyugtatgatta apukája. El is kezdődött a mérkőzés. Ezután már Philip várta, hogy mikor cserélik be őt. – Apu, lekamerázol? – kérdezi kis Philip. – Hát persze, kisfiam – válaszolta apukája. – Gonzi, gyere le, Philip, menj fel! – mondta az edző. – Csak ügyesen! – mondta apukája. Philip bólintott, és már rohant is fel a pályára. Philip elbizonytalanodott. Az megnyugtatta, hogy tudta, mi a dolga. Igen ám, de ez még csak az első meccse, és a csatár egy fejjel magasabb volt, mint ő. Ráadásul ez a fiú az ellenfél legügyesebb játékosa volt, és már szerzett egy gólt ezen a meccsen. Úgy hívták őt, hogy Leó. – Fiúk, csak Leónak passzoljatok, neki gyönge a védője! - mondta az ellenfél edzője. Ezt bizony meghallotta kis Philip is, és azonnal bekeményített. Amikor Leónak passzoltak, akkor Leó azt vette észre, hogy nincs nála a labda. Ezt az akciót kihasználta kis Philip (mindenki neki drukkolt) és máris indult felfelé a labdával. Rajta már három védő volt. De Albert, a csatártársa üresen futott. Mindjárt le is passzolta neki a labdát. Ebből Albert gólt rúgott. Így a mérkőzés 1:1-re állt, de ekkor még semmi sem volt biztos.

Minden szurkoló biztatta a csapatot, főleg az edző. Most a másik védőtársára támadtak, de Philip ezt nem hagyta annyiban, keresztezett és már le is csapott a labdára. Rögtön leszerelte az ellenfél csatárát. Most őutána lohol az egész csatársor. Támadják őt, de gyorsan passzol Albertnak, aki megpróbálja egyből rárúgni, azonban a kapus megfogja a labdát. Gyorsan fut vissza Philip, de a labdát nem éri utol. Még belepöckölni bele tudott, és ennek szöglet lett a vége. Az egyik csatár rúgta a szögletet a másik csatár felé. De kis Philip lába ott volt a lövésben. Meg is szerezte a labdát, és már vitte is fel. Vajon ebből gól lesz? Egyenlőre rejtély. Philip nagyon jól sprintel, ezért magára húzza a védelmet. Látja, hogy Alfonzó, a másik csatár üresen van. Le is passzolja neki a labdát, Alfonzó nem hibázik, gól is lett belőle. Pont az utolsó pillanatban, és ezzel megszerezték a 2:1-es győzelmet. Nagyon büszke volt magára kis Philip és az apukája is rá. Ebből a történetből lehet látni, hogy nem mindig a nagyobb és erősebb a nyertes, és nem szabad senkit sem alábecsülni. Mészáros Ádám, 2.b

Szeretettel meghívunk Benneteket az iskolai „Légy vidám!“ táncestre, amely április 16-án a tornateremben lesz 16:00-tól 18:30-ig. Bővebb információk a titkárnő irodájában. Mindenkit szeretettel várunk! (igazgató bácsi) Pikler Mihály 4.a Védelemre szorulsz Afrikában? Akkor nincs más dolgod, mint felkeresni az állatok királyát, aki biztosítja a védelmedet. (oroszlán) Szilágyi Emma 4.a Keresem azt a bátor és vakmerő egeret, aki kihúzná fájós fogamat! (oroszlán) Karika Áron 4.a

Egy szép tavaszi napon egy színes plakátra lettem figyelmes a házunk előtti hirdetőoszlopon. Futóversenyt hirdettek

a város gyerekeinek. Gondoltam, már csak kíváncsiságból is ellátogatok oda.

Szombaton rengeteg gyerek gyűlt össze a ligetben. Akkor még nem sejtette senki, hogy miért lesz olyan emlékezetes

ez a nap. Nem akármilyen futóversenyről volt szó! Futni kellett, az igaz, de hátrafelé. No, ebből lett ám nagy kacagás! Még

szerencse, hogy füvön kellett futni. Úgy potyogtunk, mint szilva a fáról. Hhogy ki lett a győztes? Az, aki a legkevesebb

eséssel tette meg a távot. Mivel én többször estem, mint futottam, nem én lettem a győztes.

Bár azon a szombaton futni készültem, nagy mókában volt részem. Szerintem senki sem bánta meg, hogy rajthoz állt

ezen a futóversenyen. Liška Ádám György 3.c

Képzeljétek el, mi történt velem! Befogadtunk egy anyamacskát, akinek adtunk enni-inni, és hálából megfogta az egereket a kamrában. Egy napon csak látjuk, hogy kismacskái lesznek. Pár hét múlva meg is születtek a kismacskák. Még nem láttam őket, de már nagyon várom, hogy megsimogassam a puha szőrüket! Hajtman Ágnes 2.a

Réges-régen egy messzi Naprendszerben volt egy bolygó. A neve „Vízláva bolygó” volt.

A név onnan származik, hogy a bolygó felét víz, a másik felét láva borította. Szép volt az élet addig a napig, míg egyszer a

víz áttört a lávás részre és pár év elteltével már nem Vízláva bolygó volt, hanem „Obszidiánláva bolygó”. Így lakhatatlanná

vált. Ezért az embereknek új lakóhelyet kellett találniuk.

Egy napon egy tudós fölfedezte, hogy más Naprendszerek is léteznek és föltalálta az űrgolyót. Az űrgolyó feladata az

volt, hogy egy kis lakás és egy űrhajó legyen, hogy másik Naprendszerbe szállítsa az embereket.

Hosszú utazás volt elérni egy másik Naprendszert. Megérkeztek egy bolygóra, mely a Növényzet nevet kapta. A

bolygó tele volt növényekkel. Minden ember vitt magával innen egy magot. Sok utazás után megérkeztek egy másik

bolygóra. A bolygónak nem volt neve. Letelepedtek rajta. Elültették a magokat. Közösen elnevezték Földnek.

Így népesítette be az ember a Földet. Koncz Júlia Barbara 2.a

A bogár egyszer bement a házba, de sajnos kidobták. Segítségért kiáltozott. A hernyó éppen arra járt, meghallotta, hogy: SEGÍTSÉG!!! Belenézett a kukába, és meglátta a

bajba jutott bogarat. Kihozta a kukából. A bogár megköszönte, a hernyó pedig megette őt.

Bartal Áron 3.c

Szeptemberben, az évnyitó ünnepség után az új birodalmunk felé vettük az irányt.

– Új osztály, új osztálytárs, új tantárgyak és új tanító nénik. Ez vár ránk – mondta Adri néni, az osztályfőnökünk.

Kíváncsian és félve vártuk az új tanító néniket. Más arcok, más szokások, más dicséret és figyelmeztetés, más aláírás az

ellenőrzőben. Az elején nagyon nehéz volt, mi mégis hősiesen küzdöttünk, hisz már harmadikos nagy diákok vagyunk.

Adri néni, Zsuzsa néni, Marcsi néni, Ilonka néni és ismét Marcsi néni. Ennyi név, nem egyszerű. Mi lesz, ha

összekeverem? Nem történt ilyen. Ma már elég egy toll, egy hajszín vagy egy hang a folyosón, és tudom, kit hogyan kell

megszólítanom.

Szorgalmasan tanulok és izgatottan várom a pillanatot, mikor majd utánam, Liza tanító néni után futnak a kis nebulók.

Botik Liza Napsugár 3.c

Szombat reggel korán keltünk. Anya elkísért a buszhoz, amely már az iskola előtt állt. A buszba beraktuk a

csomagjainkat, elbúcsúztunk és indult az autóbusz a Magas-Tátrába. Hosszú utazás után délutánra megérkeztünk a

Paradicsomba. A negyedikesek segítettek felvinni a csomagjainkat az emeletre. Jóllaktunk, utána pedig megismertük az

erdei iskola szabályait, programjait, és már előre örültünk a színes programoknak. Sok izgalmas kaland történt velünk.

Volt diszkó, „Csillag születik” verseny, sportvetélkedő, múzeumlátogatás. Gyalogtúráztunk, utaztunk felvonóval és a

végén megnéztünk egy csodálatosan szép cseppkőbarlangot.

Nekem a vízesés tetszett a legjobban. Tetszett, ahogy a láthatatlan vízcseppek a bőrünkre szálltak. Volt a vízesésnél

egy gyönyörű szivárvány. Én még sosem láttam ilyen gyönyörűséget.

Gyorsan eltelt ez a hét, élményekben gazdagon, ajándékokkal teli bőröndökkel, vidáman utaztunk haza. Jövőre is

szeretnék elmenni.

Zongor Eliza Jázmin 3.c

Legkedvesebb könyvem - Bemutató

A kedvenc mesémben az állatok a gomba alá menekülnek és rájönnek, hogy akik szeretik egymást, kis helyen is elférnek.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy a nyuszi megmenekült a róka elől.

Lévay Boglárka 1.a (Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék) Legkedvesebb könyvem - Bemutató

Tappancs, a kiscica elkóborolt otthonról. Ügyetlensége miatt több állat is elvesztette vacsoráját. Végül találkozott egy

zacskóba bújt kisegérrel, akivel összebarátkozott. Miután megtalálta Tappancsot az anyukája, meghívta azokat vacsorára,

akikre bajt hozott a kiscica. Nekem az a rész tetszett legjobban, amikor Tappancs visszahőkölt a zizegő zacskó láttán,

melyből egy bajuszos kisegér ugrott ki.

Petrik Tamara 3.a (Vörösmarty Mária: Az elveszett kiscica és más mesék)

Végre eljött május tizenegyedike, és elutaztunk a Magas-Tátrába. Az út nagyon hosszú volt, de kibírtuk sok szórakozással.

Mi, a 2.b osztályos lányok egy szobába kerültünk. Az időnk változó volt. Láttunk sok-sok vízesést, jártunk a Csorba-tónál.

Úton hazafelé megálltunk egy cseppkőbarlangban. Legkedvesebb élményem ez volt. Nagyon várom, hogy jövőre is el

tudjak menni.

Vörös Dóra 2.b

Nagy izgalommal vártam az erdei iskolát. Rendszeresen számoltam a napokat az indulásig. Majd végre elérkezett a nagy nap.

Az út nagyon hosszú volt, de mi egy percig sem unatkoztunk. Délutánra megérkeztünk a tátraerdőfalvi

Gyermekparadicsomba. Minden napra szerveztek nekünk a tanító nénik izgalmas kirándulásokat. Ezek közül nekem a barlang

tetszett a legjobban. Boldogan és feledhetetlen élményekkel tértünk haza. Jövőre is szívesen elmennék.

Szlatki Réka 2.b

Türelmetlenül vártuk a buszt az iskola előtt. Örömmel szálltunk fel a piros buszra. A hosszú úton végig vidáman énekeltünk.

Megérkeztünk Sellyére a közlekedési pályára. Szétosztottak bennünket két csoportba. Az első kint közlekedett a pályán

(kerékpárral, rollerrel), a másik csoport előadást hallgatott a helyes közlekedésről. Ismét autóbuszra szálltunk, következett Deáki.

Itt a híres katolikus templomot néztük meg. Először rövid előadást hallgattunk meg a templom történetéről. Régen itt apátok éltek.

A Szent István-kápolnában alkalmunk volt meghallgatni a Halotti beszédet. Izgalmas volt felmenni a csigalépcsőn a padlásra.

Utolsó állomásunk a zsigárdi Kaszás Attila Tájház volt, ahol nyolc éves koráig élt a művész. Sok régi dolgot láttunk.

A rengeteg élmény után fáradtan indultunk haza. Örülök, hogy ilyen jó tanulmányi kiránduláson voltunk. Bárcsak

szerveznének nekünk több ilyen utat!

Hájas Patrícia 3.a

2013. május 11-én a reggeli órákban izgalmas utazásra indultunk. Iskolatársaimmal egy hétre természetiskolába

utaztunk. Főhadiszállásunk a Magas-Tátrában a Gyermekparadicsom volt.

A szép szálláson barátnőimmel egy szobába kerültünk. A harmadik évfolyam legtisztább szobája díjat is elnyertük.

Nagy sétát tettünk a Csorba-tó körül, másnap pedig a nagy vízesésig túráztunk. A természetjárásunk során kisvasutazunk és

fogaskerekűztünk is. Legnagyobb élményem a vízesésekhez fűződik: hallhattam a lezúduló, gyors folyású patak

csobogását, orrommal éreztem a csodásan friss, nedves erdei levegőt és barátaimmal örömködtünk a patak vize felett

megjelenő szivárványban. Sokat szórakoztunk esténként is. A buliteremben mókásan töltöttük a kései órákat. Számomra a

legszórakoztatóbb est a Csillag születik című műsorunk volt, melyben a mi osztályunk, a 3.c sztárvendégként szerepelt.

Már most tudom, hogy jövőre újra ugyanitt!

Urbán Virág Emma 3.c

Az iskolánkban működő drámakörös tanulók nagy örömére a tavalyi évhez hasonlóan Laboda tanító bácsi

bejelentette, hogy részt veszünk a Duna Menti Tavasz elődöntőjén. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a tanító bácsi

hajlandó velünk továbbra is foglalkozni. Rögtön el is kezdtünk gondolkodni, hogy vajon milyen darabbal készüljünk.

Végül egy népballadát választottunk, melynek címe A csudahalott. Az első próbákon megbeszéltük a ballada

cselekményét, történetét. Szerencsére elég emberrel rendelkeztünk ahhoz, hogy a darabot jól tudjuk feldolgozni. Mindenki

a legnagyobb erőbedobással dolgozott, hogy idén sikerüljön a nagy álom: bejutni a Duna Menti Tavasz döntőjébe. Voltak

könnyebb és nehezebb pillanataink is egyaránt. De megérte. Május 6-án eljött a nagy nap, a válogató verseny napja. Az

egész kis csapat nagyon izgult, hiszen tudtuk, hogy mi vár ránk. 11 óra után pár perccel léptünk a színpadra, és minden

aggodalmunk elszállt. Nagyon jól éreztük magunkat a közönség előtt. Mikor véget ért a darab, a közönség tapsviharral

köszönte meg az előadást.

Majd kicsattantunk az örömtől, mert éreztük, hogy nagyon jól sikerült a fellépésünk. A tanító bácsi és Habán

Hajnalka tanító néni is nagyon büszke volt ránk. De a legnagyobb izgalom még csak most következett. ,,Vajon bejutunk?”

Ez járt mindenkinek a fejében. Délután 5 óra környékén tudtuk meg, hogy az álom valóra vált. Én személy szerint nagyon

boldog voltam, és majd kiugrottam a bőrömből. A többiek is valahogy így érezhettek. Most már a Duna Menti Tavasz

döntőjére készülünk, amely Dunaszerdahelyen lesz. Remélem ott is szép eredményt érünk el, és méltóképpen képviseljük

iskolánkat ezen a neves versenyen.

Jenei Máté 9.d 2013.04.16.

Az iskolánk több kiváló szavalóval is rendelkezik és már hagyományosan bekapcsolódik az évente megrendezésre kerülő

Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenybe. Többségüket Laboda Róbert tanító bácsi és Habán Hajnalka tanító néni készíti

fel. Szakmai tudásukban és felkészültségükben egyik tanítványuk sem kételkedhet. Idén is sokan vállalkoztunk arra, hogy

megmérettetjük magunkat. Engem Laboda tanító bácsi vett szárnyai alá. Közösen választottunk szöveget és elkezdődött a

felkészülés. Nagy volt az öröm, mikor továbbjutottunk az iskolai, körzeti, majd járási fordulón egészen a kerületi fordulóba. Azt

hiszem, épp így éreztek a többiek is: Zakál Dóra, Sági Judit, Králik Máté, Nagy Zsolt, valamint felkészítő tanáraink is. Nagyon

boldogok voltunk, hogy mi hárman fiúk részt vehetünk az országos döntőn is Rimaszombatban, amely április 25–26-án került

megrendezésre. Tudtuk, ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy odáig eljuthattunk. Május 25-én indultunk egy mikrobusszal. A

majd 3 órás út eléggé kifárasztott, de ez nem vette kedvünket. 26-án kellett csak igazán bizonyítanunk, mert akkor a zsűri előtt

szavaltunk. Mindegyikünknek jól sikerült az előadása. Az egész ott-töltött idő alatt nagyon jól éreztük magunkat és a barátságok

még jobban megerősödtek. A zsűri másnap reggel tartott egy szakmai értékelést. Itt kaptunk hideget, meleget egyaránt. Aznap

este volt a verseny ünnepélyes eredményhirdetése. Nagyon szép eredményeket értünk el: Králik Máté arany, Nagy Zsolt ezüst

sávos, én pedig bronz sávos lettem. Késő éjjel, fáradtan, de boldogan érkeztünk haza Komáromba. A szüleink nagyon örültek és

büszkék voltak ránk. Ezekért a szép eredményekért köszönettel tartozunk Laboda Róbert tanító bácsinak és Habán Hajnalka

tanító néninek egyaránt.

Jenei Máté 9.d

Mikor megtudtuk, hogy a Bendegúz verseny országos fordulója végett Szegedre utazunk, nagyon izgatottak lettünk. 2013. május 17-én Komáromból indult útnak velünk a kisbusz. Az út rövidnek tűnt, nagyon gyorsan odaértünk. Szegeden megnéztük a Móra Ferenc Múzeum kiállításait, például Munkácsy-festményeket és egy nemrég nyílt kiállítást az ősemberekről. Az utóbbin beöltöztünk ősembernek, egy xbox játékban kipróbálhattuk, hogyan vadászott az ősember, és homokozólapáttal dinómaradványokat ástunk elő. A falon volt egy magasságmérő is, amely alapján megnézhettük, mennyivel volt tőlünk nagyobb egy mamut, és hogy melyik állat volt kb. olyan magas, mint mi. Megtapogathattunk egy igazi mamutállkapcsot is. Végül egy Flinstone-autóban is ültünk. Az 1848/49-es kiállításon beöltöztünk huszárnak, sőt még csákót, kardot és puskát is kaptunk. Egyszóval nem unatkoztunk. Ezt követően a Kárász utcán gyalogoltunk végig. Fagyiztunk, vettünk kürtőskalácsot, ráadásul még egy kovácsmesternek is segítettünk vasat kalapálni. A sétálóutca végén ért el hozzánk a futózápor, ezért mindenki a közeli Burger Kingben lyukadt ki. Vacsora közben az eső elállt, és a csapat elindult a Dóm térre. Ott megvártuk a harangjátékot, s ezzel véget ért a városnézés. A kisbusszal a szálláshelyre robogtunk. Gyorsan lepakoltunk, majd átsétáltunk a velünk szemben lévő Tescoba vásárolni. A kollégiumban esti kártyaparti és alvás következett. Ébredés után reggelizni, majd a közeli játszótérre mentünk. 11 óráig kézműves foglalkozások és könyvvásár volt a program. 11:00-tól 11:45-ig tartott a versenylapok kitöltése. Az ebéd következett, majd folytatódtak a foglalkozások. Fél háromkor jött el az eredményhirdetés ideje. Keserű Bori 13. helyezést ért el, míg Mézes Julika 25.-et. Mindenki elégedett volt. A hazaút is mókásan telt. Alig vártuk, hogy szüleinknek elújságoljuk az örörmhírt. Összességében nagyon jó volt ez a kirándulás, és mindketten nagyon szeretnénk, ha jövőre is visszatérhetnénk ide. Keserű Borbála (4.b) és Mézes Júlia (6.b)